Kasai egy hegy tetején, egy sziklához dőlve nézte az aprócska falut, ami a dzsungel közepén helyezkedett el. Halász faluként pontosan egy folyó mellett volt, ahonnan tökéletesen el tudtak jutni az emberek a tengerhez is, de őket nem láthatták a nagy hajók, melyek arrafelé mentek. Kasai lepillantott a mellette fekvő nagy vajszínű kutyához.
-Na, mi van Kala? Csak nem elfáradtál?
Kala felemelte azt a hatalmas fejét és megbökdöste orrával gazdája lábát. Kasai felnevetett.
-Menjünk, hogy még a sötétség előtt leérjünk a faluba.
Megvárta míg Kala feláll, majd a hátára pattant. A kutya azonnal elindult, majd nagy ugrásokkal lesietett a hegyről. Mihelyt lejutottak, el kezdett rohanni. Kasai behunyta szemét és rádőlt Kala hátára. Annyira szerette, amikor így száguldoztak. Szerette a sebességet. Ami jó is volt, tekintve, hogy üldözték őket. Kasai boszorkány volt és ez már önmagába véve bűn volt. Ráadásul tűz boszorkány! Ami azt jelentette, hogy első számú bűnözőként kezelték. A boszorkányok és varázslók körében nagyon ritka dolog volt a tűz és a víz elemének irányítása. Általában a levegőt, a földet vagy jó esetben a növényeket tudták irányítani. Aki a levegőt tudta az is inkább az időjárással szórakozott. De aki a vizet (és ezáltal a gyógyítást) tudta kezelni, vagy a tüzet ( a villámokat és az életenergiát) irányította, az nagyon ritka volt. Száz évente maximum 5 ilyen született. S akkor még azt mondhatjuk, hogy jó évük volt a mágusoknak.
Hamarosan elérték a falu határát. Kasai leszállt Kala hátáról és mellette lépkedve közelebb mentek. A fiatal boszorka körbenézett. Szegényes falu tárult elé, pár focizó gyerekkel. Vajon tényleg jók az információi és itt kell keresnie első igazi mesterét? Meg kell próbálnia. Ha mégis megtámadnák, már tudja annyira irányítani elemét, hogy megvédhesse magát. Bár vigyáznia kell, mert könnyen elveszíti az önuralmát felette. Kasai sóhajtott egyet, majd odasétált az egyik gyerekhez.
A gyerekek, amint meglátták a lányt a hatalmas kutyával, abbahagyták a játékot és félve figyelték. Egyikük nem bírta tovább és beszaladt az egyik kunyhóba.
- Elnézést, nem akarok rosszat.-próbálkozott Kasai menteni a menthetőt.Nem akarta megijeszteni szegény gyerekeket.- Szeretnék a falu vezetőjével beszélni...
Onnan, ahová a kisfiú befutott, kilépett egy idős ember. Arca szigorú volt, ősz haja kissé tüsi szerű és vékony bajsza szögegyenesen állt a szája fölött.
- Én vagyok a falu vezetője. Mit akarsz tőlünk?
- Tanulni jöttem. Az információim szerint van itt egy hozzám hasonló.
- Gyere be a kunyhómba kérlek. Ne itt a gyerekek előtt beszéljünk. Már így is rémültek.
Kasai engedelmesen ment. Előtte rászólt Kala-ra, hogy maradjon nyugton és legyen jó kislány. Miután belépett a kis kunyhóba, a falu vezetője hellyel kínálta. Kasai megköszönte és leült.
- A nevem Jiko Kiritsu. Gondolom nem halászatot akarsz tanulni.
- Nem. Tűz boszorkány vagyok és ezt szeretném jobban megtanulni.
Jiko komoran végignézett Kasai-n. Ez a kis nádszálka lenne tűz boszorkány? Hosszas gondolkozás után megszólalt:
- Ahhoz, hogy jó tűz boszorkány legyél, önfegyelemre van szükséged. Mennyire tartod magad fegyelmezettnek?
Kasai elhúzta a száját. Soha nem arról volt híres, hogy fegyelmezett legyen.
- Hááát, nem igazán...
Jiko bólintott egyet.
- Akkor holnap hajnalban itt kezdjük meg a tanításod. Ezentúl szólíts Kiritsu mesternek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése