Enough...I hate this feeling

Kereszttűzbe kerültem. A barátnőm és a férje rajtam keresztül próbálják megoldani a problémájukat. Alapból kényes a szitu, hát még, hogy bizonyos dolgokban egyetértek a férjjel.... Annyira eltávolodtunk egymástól a barátnőmtől, mert ugyanazon problémákból észleltem én is párat és azért is, mert úgy érzem, elég egyoldalú az érdeklődés a másik iránt. Csak akkor ír rám, ha valamit meg kell tenni egy fórumos oldallal kapcsolatban, vagy lemaradt valamiben és gyors összefoglaló kell neki. Semmi érdeklődés, hogy mit érzek, hogy sikerül a sok megmérettetés, hogy van a család, vagy bármi más.
Besokalltam. Ha egyszer megint neki ülünk beszélgetni, akkor közlöm vele ezeket. Valószínűleg az lesz a vége, hogy közli: megbízhatatlan és hátba támadó vagyok. De mit tehetnék? Ha nem közlöm vele, akkor pedig a szemébe hazudok. Minek kellett így történnie? Annyira nyomasztó érzést ad ez az egész. Úgy érzem ettől, hogy megint nem kellek senkinek, nem tudok mást, csak hátráltatni másokat...mindent elszúrok. Utálom ezt. Elmegy a kedvem az élettől...
Ráadásul most jön holnap fél kettőtől a közép szóbelizés. :/ Marhára kellett ez az egész most. Amúgy is egy roncs vagyok idegileg vizsgák alatt, most még érzelmileg is hazavágtak. Remek.... Alig várom, hogy vége legyen és mehessek felejteni.

Az érettségiből eddig, ami megvan:
Matek: 94%
Töri (emelt): 74,67 %
A többiből majd csak a szóbelik után, ugye....

"Sebastian! Ments meg! Ez parancs!" :)